Körülnézek. Ez itt az otthonom. Mindig ilyenre vágytam.

Körös-körül hegyek, csoda szép fák, a fákon rengeteg madár. A panelház ötödik emeletén, ahol születtem, tizennyolc éven át álmodoztam róla, hogy eljön értem a szőke herceg és magával hozza a paripáját, titokban reméltem, hogy inkább biciklin jön, és lesz neki egy rendíthetetlenül hűséges, hatalmas, kedves, de nagyon bátor kutyája. És mindezt majd megosztja velem.

Gondolhatjátok, hogy magától értetődően ez a jelenet nem a panelben játszódik le, hanem egy olyan csodás környezetben, mint ez itt: az otthonom...Solymár.

Annak idején, amikor megismertem a páromat, Zitát, ő már a tagja volt ennek a csoportnak. Akkor még külön éltünk, én a XII. kerületben, ő pedig Solymáron, így volt köztünk kb. 13 km távolság, földrajzilag. Mindig kérdezgette, hogy mikor megyek vele edzésre, és nekem volt kifogásom azonnal:

„Messze lakunk egymástól, bonyolult lenne így megszervezni az oda- és visszajutást. Ha majd együtt lakunk, akkor megyek.”

Előtte aktívan sportoltam, de a motorbalesetem után valahogy nem volt kedvem visszatérni a mozgáshoz. Jobbnál jobb kifogásokat találtam…

Ez volt az első teljes évem, hogy Tóth Viktor irányítása alapján készülök az Ironman és más triatlon versenyekre, az ő terveit követve a csapat színeiben. Azt hittem könnyebb lesz a teljesen egyedül edzés - viszont ez nem így lett. Vannak nehezebb napok, időszak amikor egyedül nehéz edzeni, viszont örülök, hogy legalább heti 1x a közösségi edzésen is részt tudok venni.

Az évem tele volt élményekkel, több célomat elértem - viszont 2025-re még több és nagyobb célokkal tervezek! Remélem még több egyéni csúccsal zárhatom majd az évet és még többször állhatok majd dobogón X2S Team színeiben.